A 8-1, ahogy Én láttam

A munka után, ahogy hazaértem gyorsan csináltam pár szendvicset (nem sajtosat) és az állomásnak indultam. Az időjárás nem nagyon volt kedvező, mert egész nap szemerkélő eső volt és hideg, a mai nap kellet először felvennem a téli kabátot 12 °C körül lehet. Bredában leszálltam és vártam André-t a kollégámat, akinél a jegyek voltak, de azt mondta a telefonba kicsit késni fog. Amint megérkezett gyorsan elmentünk jegyet venni, mert 2 perc volt már csak a FYRA expressz vonat indulásáig . Ha lekéssük, nincs világvége, csak az 1 órás út helyett majd 2 óra lett volna. A pénztárba sor volt, az automatás jegyvétel felejtős volt, mert a vonathoz kellet pótjegy. Sikerült megvenni a jegyet. 1 perc van az indulásig. Futásnak eredetünk, hogy elérjük a vonatot, végül  a 6. vágányt Usain Bolt-os sebességgel elértük és ahogy felszálltam 2mp múlva már záródtak is az ajtók. Necces volt, de sikerült. Amszterdamba gyorsan odaértünk, a tájból sem sokat láttam, mert valami furcsa módon az alföld ellenére a fele utat alagútba tettük, vagy magas kerítés volt a sin mellet és a kilátást elrontotta. Végül megérkeztünk az amszterdami Central állomásra, ami elég csúnya volt belülről. szürke falak és a vasmerevítések miatt úgy éreztem magam, mintha a csabai vásárcsarnokban lennék, csak kevesebb zsúfoltsággal és román árussal. Az épületből kiérve hátrafordultam, és észrevettem, hogy ez azért szebb, mint az otthoni piac és valójában azért kicsit magasabb . Sejtettem, hogy mint általában, van biciklitároló az állmás mellet, de azért a 3 szintes bringaparkolóház meglepett . Az eső ebben a városban se volt kevesebb, viszont több az igen, bár a zuhanytól messze volt még. Mivel volt sok időnk a meccsig, és tudtuk, hogy a stadionba nem árulnak csak, alkoholmentes sört, elhatároztunk, hogy megiszunk 1 normális sört valahol és kicsit szétnézünk a városban. A belváros szép volt, sok régi nagy épülettel, múzeummal, szoborral, csatornával. szűk kis utcákkal és rengetek gyorsétteremmel. Sétáltunk, sétáltunk  és a változatosság kedvéért sétáltunk. Épp sétáltunk, amikor is kicsit furcsa volt, hogy egy csomó villogó neon fény van a házakon, ami eddig máshol nem volt jelen és egyre gyakrabban jelennek meg a „ kávéház” felirat a kirakatokban. Amiken meg nem volt a coffeeshop jel, az meg piros függönnyel el van takarva vagy kirakatbaba van kiállítva, csak azt nem értettem, miért nincs ruhamárka név kirakva a bolt felett. Leesett, a piros-lámpás negyedbe vagyunk…  . És valójában a kirakatbaba, kirakatember, illetve kirakatlány. De az unalom az arcukon és a mozdulatlanság miatt könnyű volt összekeverni őket a műanyag alakkal. A céltól nem elkanyarodva továbbra is egy sörözőt akartunk találni, de itt az összes pub dugig volt emberrel, akik narancs színű ruhákban csak énekeltek és hangolódtak az esti meccsre. Végül kicsit arrébb találtunk egy helyet, ahol egész baráti, 3 Euróért adtak egy pohár sört. A sör után persze megjön az ember étvágya, szóval valami kajálda felé vettük az irányt. Mivel minden holland sültkrumpli imádó, ezért a McDonnald’s ideálisnak tűnt. Azzal nem volt gond, hogy találjunk egyet, hiszen, gyakorlatilag minden forgalmasabb utcán 200 méterenként volt egy. A mekiben aztán azt hittem, hogy véletlenül egy  csillagkapun sétáltam át és az étterem Afrikába teleportálódott át, mivel az összes ott dolgozó ember néger volt. Egy rasszista embernek biztos nem lett volna jó étvágya, de én nem vagyok az, szóval nem okozott gondot a BigMac menü elfogyasztása. Este fél nyolcat ütött az óra, ezért nem volt más hátra, minthogy a Metro-ra szálljunk és megtámadjuk az Arenát. Még egy vak ember is tudta, hogy a szerelvény a stadion fele megy, mert szurkolókkal volt tele, akik különböző rigmusokat daloltak. Az emberek bár sörszagúak voltak, nem voltak agresszívek, nem néztek ki huligánoknak, bűnözőknek, büszkén öltöztek narancssárgába és örültek, hogy a csapatuk ott lesz a 2014-ben Brazíliában. Leszálltunk a stadion megállójában, ami egyben vasútállomás is volt és ha nem is volt olyan szép, mint a Központi, méretben azért nem szégyenkezhetett. Az Amsterdam ArenA hatalmas volt, a  Csaba Center csak egy hétvégi-háznak tűnt volna mellette, de egy 53.000 főt befogadó épület nem is lehet kicsi. A bejáratoknál nem voltak kígyózó sorok, na persze nem azért, mert akartak az emberek bemenni, hanem azért mert a gyors beléptető rendszer és a rengetek kapu miatt ez a sor nem jöhetett létre. A kapu elektromos volt, csak a vonalkódolvasó elé kellet dugnod a jegyed és a kapu csak akkor nyílott ki ha a jegyed érvényes. Bár nem volt motozás, gondolom a helyszínen jelen lévő rengeteg biztonsági ember és rendőr miatt, és úgy általánosságban is, az embereknek nem jut az eszébe, hogy csúnya dolgokat csempésszenek be a stadionba.  Ahhoz, hogy vásárolni tudj a büfékben, a bejáratnál meg kellett venned az automatából a helyi kis hitelkártyádat, ami tökre olyan volt, mit egy normális bankkártya, mert a büfékben nem volt se pénztár, se bankkártya terminál. Sikerült! Bent vagyunk. Igaz, meg kellet mászni 100.000 lépcsőt, de megérte. Ahogy beléptem a stadionba megláttam a hatalmas pályát, amin csak úgy zöldellt a fű. Nemhiába mondta Poldi bácsi  az Égig érő fű című klasszikus fimben, hogy az a Szép ződ gyep… . A helyünk nagyon jó hely volt. A kapu mögötti oldalon volt, a kapu és a szögletzászló között,  az első karéllyon . Ha tv közvetítést nézzük, akkor a jobb oldalon. Soha az életembe nem láttam, még ebből a szögből meccsen, szóval kicsit furcsa volt, de nagyon élvezetes. A stadion tetejét behúzták a szervezők, szóval az esőt sikeresen távol tartottuk a meccs alatt. A nézőtéren ünnepi volt a hangulat. Minden széken összehajtható legyező szerű tapsolást segítő kartonpapír ajándék volt, rajta az üzenettel, hogy „ Jövünk Brazília!” . A magyar vendégszegtor az emeleten volt a pálya másik oldalán. a nem túl nagy szektorban szép számmal foglaltak helyett a magyarok. A kollégám mondta, hogy általában  vendégszurkolók azért nemcsak a vendégszektorban szoktak lenni, de ezen az estén gyakorlatilag csak Én voltam a nem a vendégszektorba helyett foglaló magyar! Épp időben értünk ki, mert kb 5 perc múlva már jöttek is ki a játékosok az öltözőből. A magyar himnusszal kezdték. Természetesen a sálamat kifeszítve énekeltem a himnuszt. Azalatt az egy perc alatt, büszkeséggel volt tele a mellkasom. Nagyon szép és tisztelendő volt, hogy amint véget ért a himnusz, a körülöttem ülő emberek megtapsoltak. A mérkőzés olyan lett amilyen….

A holland szurkolók viszont, nem vérbeli szurkolók. Persze sokat tapsoltak, de ennek ellenére sokszor ültek csöndbe. Nyilvánvaló az eredmények úgy alakultak, hogy nem volt okuk izgulni és már 7 perc után eldőlt a meccs. Egyedül, a tőlem kb. 30 méterre, közvetlenül a kapu mögött lévő brazil szambatáncos lányok és zenés társaik csináltak karneváli hangulatot. A dobverés hangja az egész stadionba szétáramlott. Nagyon jó volt. A félidőben a banda tett egy nagy kört a pályán , így az is láthatta őket, aki amúgy messze ült. Bár a 2 nagy kivetítő, a meccsen sokat mutatta őket. A meccs alatt a hollandokban és bennem azért van egy közös dolog, mindannyian utáljuk Dzsudzsák Balázst. Erre azért jöttem rá, mert amikor a pályán labdába ért sokkal fütyültek. Én nem. És mikor a 11 est készült elvégezni, akkor mindenki. Én akkor sem! A lelátón tényleg nem ért semmi atrocitás. A magyar öngól után, a mögöttem lévő faszi, inkább viccesen, mint gúnyosan odaszólt, hogy „ Gratulálok, már két gólt szereztetek.” A pár sorral mögöttem ülő fiatalok, akik szemmel láthatóan marokkóiak voltak, a 6.holland gól utáni túl sok örömhormon miatt 20 másodpercig a „ Gúúlás…gúúlás.. ”  -t mondogatták. Ez inkább viszont gúnyos volt, mint vicces. A meccsnek vége lett. a hollandoknak nagy nap volt. Utolsó tétmeccsük hazai pályán a VB előtt, Van Persie átvette az első helyet a gólszerzési örök-ranglistán Kluiverttől, aki amúgy épp a mostani segédedző. André az örömtől Én a csalódottságtól lettem fáradt. Jó-jó tudtam, hogy veszteni fogunk, de nem hittem, hogy ezt történelmi vereséggel együtt. Szóval jobbnak láttuk, hogy egy minél hamarabbi vonattal otthagyjuk Amszterdamot. A stadionban mivel, még sose voltak WC-n, ki akartam próbálni. Aki a nyilvánosban nem tud vizelni, az itt határozottan nem, mivel szó szerint az emberek válla egymásához ért, és valami oknál fogva elfelejtették felszerelni a kis válaszfalat a piszoárok közzé, de a természet nagy úr, és mivel a délutáni sör dolgozott, nem érdekelt. A kijáratnál egy sál-árusba botlottunk, aki a direkt ez alkalomra szóló sálakat nagyon áron alul kínálta, gondoltam jó lesz egy emléktárgy. Az eredményre nagyon nem, de minden másra nagyon igen, akarok emlékezni.  A visszaút majd 2 órás volt, mert már nem járt, a Fyra gyorsvonat. A jegyem Bredáig volt érvényes, mert úgy volt, hogy már lekéstem azt a vonatot, ami a legközelebbi városba megy a lakóhelyemtől, azonban mákom volt, mert pont az volt az utolsó vonat, amin épp rajta voltam. Szóval Breda után két megállót jegy nélkül volt muszáj végig bliccelnem, de nem volt más választásom. A szerencse velem volt, a jegyellenőrrel már nem találkoztam aznap.  Nem volt szép dolog, de ezzel a kis törvénytelenséggel 60 Eurót spóroltam a taxi árából, mert a 40 km helyett, csak 20 at kellet taxiznom. A taxizással is jól jöttem ki, mert találtam egy török gyereket aki a kombi Mercijével hazavitt. Arra számítottam, hogy 50 Euróm fogja bánni az utat, de csak 40-el lett soványabb a pénztárcám. Igaz ehhez el kellet viselnem, hogy a srácnak nem volt orra, gondolom, valami birkával való hősi csatában megsérülhetett, de jobbnak láttam nem firtatni a kérdést.

Szóval hatalmas élmény volt a vereség ellenére, és ma az internetbankomat ellenőrizve rájöttem, hogy a vártnál sokkal kevesebbe került. A vonat-, metrójegyekkel, stadionbelépővel, sörrel, hamburgerrel, taxival együtt 140 Euróból kijöttem. A híres reklámot idézve: „ Az élmény megfizethetetlen, minden mása ott a MasterCard”.image

image

image

image

image

image

image

image

image

image

image